Mikor közeledünk a nyár felé, fáradtak a gyermekek az iskolában, fáradtak a szülők a munkahelyeken, s a gyerekek gondolatban a vakáció, a nyári szünet kezdetét várják, a szülők pedig azon törik fejüket, hogyan lehetne egy kevés időt együtt tölteni gyermekeikkel a vakáció ideje alatt. Költségvetéseiket nézegetve egy közös kirándulást is szeretnének, egy igazi kikapcsolódást  az egész évben egyhangúan eltöltött – küzdelmekkel teljes – napok után.

Mi is a szó igazi jelentése? Üdülés. Azaz újjáteremtő, megerősítő, megújító. Ami kiemel megszokott gondjainkból és foglalkozásunkból. Felfrissíti testünket, lelkünket és így képessé tesz, hogy új életerővel térjünk vissza az élet komoly feladataihoz.

Egyáltalán nem biztos, hogy azok fognak legjobban felüdülni, akik messze elutazva keresik kikapcsolódásukat. Lehet, hogy az a család, akik egy közeli békés helyet találva – elmegy egy szép vidékre, szép hegyek közé, szeretett barátokkal, s ott gyermekeikkel közös játékot, közös beszélgetést folytatva töltik el napjaikat – jobban felüdül, mint aki zajos, tömeges üdülőhelyeken keresi a megpihenést. Vagy az a mondás is igaz: pihenni saját lakásában tud legjobban az ember, mert különösebb alkalmazkodás nélkül tudja elvégezni szükséges dolgait, félretéve mindennapi kötelezettségeit. Reggel elmennek egy régen vágyott helyre, s estére hazaérkeznek, s saját ágyikóikban jót pihennek.

S ha szeretettel vannak egymás, és gyermekeik iránt – időt szánva egymás meghallgatására(!) – lehet, hogy maradandóbb élmény marad számukra, mint bármilyen nehéz utazásokkal, zajos helyeket látogatva eltöltött távoli napok.

Nagyon szeretem a következő ének szavait:

Ha nézem a kék eget, virágzó réteket,
A suttogó erdőt, leveleket,
Ha nézem a tó vízét, hullámok színét,
A magasban hegytetőt, minden oly szép!

A szívemből háladal ujjong feléd.
Hatalmas Istenem, csak Téged dicsér,
Megalkottál mindent, dicső a terved.
És örökké áldott a Te neved.

Nagyon hálásak lesznek gyermekeink, ha érezhetik, hogy a munkahelyi gondokat Anyukáék félretették, s most Ők a legfontosabbak számukra. Nem azt hallják most is: „Hagyjál békén, fáradt vagyok!”, hanem érzik, mindenki örül az együttlétnek.

Mennyire kihat ez a kis idő nagyobb korában is a gyermek önértékelésére, egészségi állapotára, lelki békéjének megtalálására! Ezek a szeretetben, egymással eltöltött napok emléke későbbi küzdelmeiben is erősítésül fognak szolgálni. Nagyon jó, ha a szülő, akár távol, akár otthon együtt játszik gyermekeivel, bemutatva neki egyszerű játékokat, elfoglaltságot, hogy szokjon arra rá: itthon a legjobb és mindig el tudja magát valamivel foglalni, ügyesen és hasznosan. Szomorúan tapasztalom, hogy legtöbb gyermek nagyon megtanult szava: menjünk valahova, mindegy hogy hova, de menjünk.

1992-ben több rövid szöveggel ellátott képeslapot hoztam Sao Paulóból, az egyiken ez van írva: „Otthonunk legyen a világ legvonzóbb helye, hol gyermekeink szeretetet, menedékvárat, szüleikben pedig legjobb barátjukat találják meg.” Abból a gyermekből lesz boldog, kiegyensúlyozott felnőtt, aki ezt tapasztalatban átélhette.

A másikon ezt olvashatjuk: „Boldogságunk nem attól függ, ami körülöttünk van, hanem ami bennünk van, nem attól függ amink van, hanem amik vagyunk.”

A kirándulás és az üdülés ideje alatt is legyen gondjuk a szülőknek arra, hogy közösen étkezzenek, együtt az egész család. Régi első Főnökasszonyom mondta mindig – pedig nem volt vallásos –: „Azokból a családokból árad a szeretet, a boldogság, akik együtt imádkoznak, étkeznek, alszanak”.

Mit is jelent a „család” szó? Család: személyek szoros kapcsolatban élnek egymással, egy helyen, igazi lelki közösségben. Egymáshoz tartozónak érzik, vallják magukat. Egymásért élnek.

A szülő feladata gyermekét megtanítani arra, hogy örülni tudjon. Örülni a legkisebb dolgoknak is, s ezáltal kicsi gondjait, problémáit jobban félre tudja tenni. Tudnia kell, hogy gyermeke mindenben utánozni fogja őt: s egy kedvetlen, zsörtölődő, mindig nyughatatlan szülőnek, hogyan válna mindig boldoggá, örömtelivé a gyermeke. Pedig Ő is így szeretné látni gyermekét.

Olvassuk el és gondolkodjunk el a következő versen:

Értékmérők

Örülj, ha kél a nap, Örülj, ha hanyatlik,
Használd jól ki idődet, hogy minden percében örülhess!
Örülj, ha segíthetsz a szomszéd néninek,
Örülj, ha kezét foghatod a síró gyermeknek!

Örülj, ha bátoríthatod az elcsüggedtet,
Örülj, ha felemelheted az elesettet.
Ha van kenyered, melyből másnak is adhatsz,
S ha van ruhád, s a fázó betakaródzhat.

Ha így múlik el feletted a nap,
Meleg a szíved, s érzed, boldog vagy!
Ha segítséged adtál a rászorulónak,
Igazán ítéltél özvegynek, árvának,
Jó érzéssel hajthatod álomra a fejed,
Hogy másnap is hűen végezd, Mire tanított Istened.

Igazi szeretet a szív mélyéből fakad,
Jézusod plántálta, te is Tőle kaptad.
Boldogság útjára vezette léptedet,
s Ő segít Néked, hogy továbbra is így végezd
A szeretet munkáját!
Mert ez a legszebb munka,
Itt van elrejtve a boldogság kulcsa!

Bokor Katalin (1995. október 31.)

Mindenki tudja, hogy a tétlenség a legtöbb rossz „melegágya”, de ha vannak terveink, céljaink, megvalósításra váró feladataink, ha figyelmesek vagyunk egymás iránt, akkor mindig lesz elfoglaltságunk, s mindig lesz örömünk is. Ez a legjobb gyógyszer a ma igen divatos betegség: a depresszió ellen. (Erről bővebben olvashatnak a Szeretet, mint gyógyító erő c. könyvemben.) Kérem, figyeljenek oda, hogy milyen könyveket olvasnak, CD, DVD, vagy videókat néznek gyermekeik. A nevelés munkájához tartozik ez is, sőt fontossági sorrendben meg kellene előzze a szép ruhák, divatos dolgok utánzásának sorrendjét. Egészséges táplálékkal kell táplálni értelmi világunkat is, sokszor elmondom előadásaimon, hogy a reform a fejben, az értelemben kell kezdődjön, csak  azután a lelki világ és a fizikai élet vonatkozásában. Mikor értelmünk rádöbben, hogy eddig valamit nem jól látott, értett, s mégis kitart a régi szokás mellett, akkor majd kezd a lelkiismeret hangja megszólalni, s ezután hamarosan lesz változás a fizikai életvitelünkben is.

Nyár, vakáció, üdülés – s talán még van más is – a télre való felkészülés. Egy Anyuka, aki szereti családját, mindent „megragad”, hogy télire az éléskamráját tele tegye általa eltett kompótokkal, rostos levekkel, lecsókkal, lekvárokkal, darált-zöldségekkel, aszalt gyümölcsökkel. Igaz, hogy munka, fáradtság, idő, de ha gyermekeit is maga köré véve együtt végzik ezt a szép és nemes feladatot, úgy együtt fognak örülni, mikor télen csak a polcról levéve finomabbnál finomabb étkeket lehet örömmel feltálalni. Recepteket a Befőzés cukor nélkül című könyvemben olvashatnak.

Ma már sok könyvben, például Tóth Gábor Beteg táplálékaink, vagy Hans-Ulrich Grimm A leves hazudik könyvében sok olyasmiről kaphatnak tájékoztatást, mely arra kellene ösztönözze az Anyukákat, hogy szeressék a konyhát, s tartsák elsőrendű munkahelyüknek, hogy családtagjaik egészségesek legyenek, elkerülve sok divatos betegséget. Az Életreceptek-Ételreceptek című könyvemben a kenyérsütéstől a töltött paprikáig, a növényi tejektől a kocsonyáig több mint 200 egészséges receptet olvashatnak, s természetesen el is készíthetik. Nekem a nyár így telik el, már eddig is több mint 100 üveg sorakozik a polcaimon, várva még késő őszig társaikat, a vegetával, a musttal (sorolhatnám…) megtöltve.

Szeretettel búcsúzom, s kívánok nagyon jó lelki, értelmi, fizikai nyári megpihenést, üdülést, feltöltődés, minden kedves Családnak, hogy mi magunk és gyermekeink is lelkileg felüdülve, megerősödve, fizikailag is kipihenve tudjuk folytatni munkánkat.

Feketéné Bokor Katalin

2007.08.08.