Mikor az év legszebb ünnepére készülünk, közeledik az év vége is. Lelki szemeink előtt elvonulnak az év napjai, örömeink, bánataink, szavaink, tetteink, amit szeretteink s közöttünk - vagy bármilyen emberi kapcsolataink között – történtek. Ha igazán őszintén magunkba tudunk szállni, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy nem mindig helyesen jártunk el, nem minden szavunk, vagy tettünk tanúskodott szeretetről. Pedig társas életünkben nap mint nap elengedhetetlen szükséglet a szeretet, a szó legmélyebb értelmében. Milyen jó érzés társunktól egy kedves szó, egy váratlan figyelmes segítség, tett,s ennek az ellenkezője milyen fájdalmat tud kiváltani bennünk, - lelki világunkban. Igen - lelki világunk épsége, lelki erőnk erőssége, vagy gyengesége minden nap, sőt minden órában, percben próbának van kitéve. A mindennapi szeretettel átitatott örömök, melyeket érezhetünk, vagy a sérelmek, a bánatok elviselése is itt dől el.

Most jön a nagy kérdés: ünnepre készülni nagy dolog, vannak akik egész évben készülnek, vannak akik az év utolsó két hónapjában gondolkodnak, tervezgetnek az ünnep széppé tételére, de legtöbben csak az utolsó hétre, napokra hagyják a készülést, ami már sokszor kapkodásba csap át. Hónapok kellenek-e a készüléshez, vagy elég pár hét, vagy nap?

Mit ünnepelünk az év utolsó hetében? A szeretetet!! Tulajdonképpen ez „személyekre” szabott családi ünnep. Annak sikere attól függ, hogy az év napjaiban, óráiban, perceiben mennyire „gyakoroltuk” a mostani ünnep lényegét. „MOST” az ünnepen „ajándékainkkal” kívánjuk kimutatni szeretetünket, s az ajándékozott örömének foka megint csak attól függ, hogy hogy „viselkedtünk” vele egész évben. Szívből jövőnek, őszintének értékeli szeretetünket, vagy egy „letudott” kötelességnek?

Miért? Milyen próbáknak van kitéve ez az „ünnep tárgya” - a szeretet- egész évben?
Kinek hogy, személyektől, családoktól, munkahelyektől különbözően, de mégis sok a hasonlóság - a minden napi „szürke” életben. Korban, nemben,, évszakban is különbözhetnek a szeretet próbái. Pl. Sok fiatal házas családjában a kis jövevény megérkezése által az új gondok, az új problémák miatt az anyukának alig marad ideje és energiája kedves párjára és szinte észrevétlenül elindul az elhidegülés érzése, a szeretet gyengülése. Vajon tud-e igazán örülni a szeretet ünnepén kapott ajándéknak, a kiüresedő érzésektől szenvedő anyuka? Vagy mit remélhet a szeretet ünnepétől az, aki olyan balesetet szenvedett, hogy ennek következményeként kerekes székbe kényszerült, hogy eddigi társa- aki egészségesen még „szerette” - most magára hagyta, gyermekeitől is megfosztotta. Vajon az év e megkülönböztetett napján eljön hozzá a szeretet valamilyen formában (telefon, email, ajándék, személyes jelentét), vagy csak az emlékezés marad „régi karácsonyok” hangulatára?
 Az idősek is készülnek az év végi nagy ünnepre. Sokan kettecskén , hiszen a gyerekek kirepültek már a családi fészekből, s most az év végén reménykedve várják a karácsonyt, - hogy gyermekeik hazajönnek az ünnep egyik napján, s újból együtt lesz a család „mint régen”. S a magányosok, vajon ők hogyan készülnek a szeretet ünnepére? Családjuk messze költözött, vagy már megpihent, s ebben „az egyke világban” még unokatestvérük sincs, a barátoknál - bár kedvesen meghívták, mégsem kívánják „tehernek” érezni magukat, s maradnak egyedül - fizikailag! Hiszen sok egyedül élő olyan lelki tartással él az év minden napján, hogy most is el tudják mondani: „akinek vannak gondolati annak van Istene, s akinek van Istene, az soha sincs egyedül.”

96 karácsonyát Ausztráliában töltöttem, - a jó Isten segítségével. Előtte lévő napokban több „Magyar Házban” ünnepséget rendeztek, s mint meghívott egy-egy helyre el is mentem. Szinte a székhez láncolva néztem a műsort, s hallgattam az egy ültőhelyben elénekelt énekeket: : Tizenkilencet !! Kaptam a füzetecskéből, amit ma is őrzők. (Bárcsak itthon lenne ennyi türelem, kitartás!)
Elkezdtem volna írni, hogy hogyan kellene minden nap bemutatnunk a szeretetet, de - mint természetgyógyász, - akinek nap mint nap adódik alkalom belelátni egy-egy család életébe - úgy érzem, hogy ez lehetetlen. Minden személy külön „individum”, mindegyikünknek külön-külön más a személyisége, a jelleme, az életkörülménye, a napi problémája, , sajátos családi gondjai vannak. Mindannyian más útról indultunk, más nevelést kaptunk a szülői házban, más példát láttunk, stb. amit viszünk magunkkal, s azokból jobbá nevelni magunkat csakis a jó Isten segítségével lehet.
 Például: Egy alkalommal egy fiatal apukának tanácsolom, hogy esténként beszélgessen a feleségével, hiszen egész nap egyedül van a pár hónapos babával - s erre rám mereszti nagy szemeit, s azt mondja: „de Kati néni, én soha nem láttam a szüleimet beszélgetni. „
 Itt tükröződik egy nagy nevelési hiány : Miért ? Figyeljük meg ezt a bölcs mondatot: „A szavak a lélek közlekedési eszközei”! Hiszem, hogy a családi életben legfontosabb dolog, hogy mindent meg tudjunk beszélni egymással, a társ a társsal, a szülő a gyermekkel, s viszont fordítva. Csak így tud kialakulni egy igazi lelki kapcsolat, ami alapja az igazi családi életnek. Hiszen érzem, hogy fontos vagyok a másiknak, szívében élek, hiszen a „szív a lélek lakhelye”, s szoros családi kapcsolatunkban ez tükröződik.

Természetesen az is igaz, hogy „üres szavak mit sem nyomnak a mérlegen:” Szívből jövő szavainkat cselekedeteinkkel tudjuk csak érdemlegessé tenni. Ha szeretettel teljes szavainknak tetteink adnak nyomatékot. Miért ?

„A SZAVAK MEGHATNAK, A PÉLDÁK KÖVETÉSRE INDÍTANAK. „

Miért is ünnepeljük a Karácsonyt? Miért is nevezték ki elődeink a Karácsonyt, a szeretet ünnepének? Mióta ünnepli a legtöbb ember ezt a napot? Híres, s ma is élő vallástörténészünk Gecse Gusztáv a Vallástörténeti kislexikon 1983-as kiadásában így írja: „karácsony: a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születését, a második isteni személy megtestesülését ülik meg”.Maga az ünnep Rómában keletkezett 325 és 335 között. Célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a liturgia eszközével a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Krisztus Isten is és ember is egy személyben. Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymásnak ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerint május 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt „Sol invictus” (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azzal, hogy bevezették Krisztusnak, a „Sol Salutisnak” (az üdvösség Napjának) ünnepét. Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat Jézus születésének korábbi ünnepe, vízkereszt is. . Lássuk mit olvashatunk a Bibliai nevek és fogalmak című könyvben a karácsonyról: „Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A protestáns egyházak és a római katolikusok a karácsonyt december 25-én, az ortodox egyházak január 6-án, az örmények január 19-én tartják A december 25-i megünnepléséről először Nagy Konstantin idejéből, Kr. u. 325. körüli időből van tudomásunk. Krisztus születésének pontos dátuma ismeretlen. Bibliai alapja nincs.”

AZ ÜNNEP OKA: ISTEN ÉS JÉZUS SZERETETÉNEK FELIDÉZÉSE

Gondolkoztál-e már a Biblia aranyszövegének mély tartalmán: Így szól:„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16. Ez a csodálatos szeretet, Ez volt az igazi örömhír, s ez ma is! Jézus lejön e földre, megszületik BETLEHEMBEN… mely helyet csodálatos tisztelet övez. A jászol, , melyben az isteni gyermek megszületett… Józsefnek szól a parancs: „Nevezd nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”.. Ésaiás próféta így ír róla: „és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti . VELÜNK AZ ISTEN. Először a pásztorok jöttek az angyali örömhír hallatán őt üdvözölni…A fénylő csillag vezette útjukat. Majd a napkeleti bölcsek gazdag ajándékaikkal keresték fel, együtt örvendeztek Máriával és Józseffel… felnevelkedik, s egy csodálatos, szeretetteljes életet él Érted! S értem…Valóra váltja az ember megváltásának csodálatos tervét… Mit tudsz róla? Ki Ő nekem? A LEGJOBB BARÁTOM!Az eltelt 2000 év nem csökkentette az Ő szeretetét azt emberiség iránt. KI LEHET Ö NEKED? BARÁT, KÖZBENJÁRÓ, ÜDVÖZÍTŐ, MEGVÁLTÓ, KI MINDIG IMÁDKOZIK ÉRTED, KI SOHSEM HAGY EGYEDÜL, mert Ő a S Z E R E T E T . „Jézus egyénenként ismer minket. Ismeri a házat, melyben lakunk. Mindenkinek a bánata fáj szívének…Ő nem csak mondta, hogy szeret, hanem elhagyva a gyönyörű mennyei otthonát, le jött e bűnnel teli földre, hogy mint ember éljen az emberért, átélve a kísértés minden próbáját, hogy kiontott vére által MINDEN EMBERÉRT lefizesse a váltságdíjat. Életét feláldozva mutatta be szeretetét.
 
Ünnepeljünk az év végén, vagy gyakoroljuk a szeretetet az év minden napján? Hol a legfontosabb gyakorolni? Ott, ahol az év egy napján körbeállják a karácsonyfát, a szeretet jelképét… otthon. . Az igazi szeretetben nincs helye az önzésnek, nincs „én” és „te”,csak a „mi” létezik. . Az igazi szeretet önfeláldozó, odaadó, s a másikat teszi előtérbe az év minden napján. Ha a szeretet vezérli minden napjukat, akkor már nem is lesz olyan fontos a „szeretet ünnepe”, mert amit minden nap gyakorolnak, annak nincs különleges napja. Ha komolyan vesszük az ünnepre való felkészülést, az mind értelemben, mind a lélekben kell elkezdődjön. Miért? Át kell gondolni, hogy szeretteinknek mivel tudnánk igazán örömöt okozni. Ezért nincs semmi értelme a túlköltekezésnek, mert az ilyen ajándékozásnak nem lesz valódi öröm a vége. A legkisebb ajándék is, amit szívből adnak, vagy saját maguk készítenek el, sokkal nagyobb értéke van, mint az adósság felhalmozásának. Annak nem is biztos, hogy a szeretet az indító rugója, inkább az „önmutogatás”, a túl licitálás. Hiszen egész évben, amire nagyon szükség volt, akkor, amikor annak az ideje volt, úgy is megvettük, most egy kedves apró ajándék, egy szívből jövő jó beszélgetés, egy együttes családi lét, sokkal többet fog érni, mint egy kölcsönből vett bármi. Nagyon jó lenne ha sok családban megszívlelnék azt a régi mondást: „Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér”. (Sajnos több olyan tapasztalatokról is hallok, amit igen szomorúan mondott el egy-egy szülő: odaadtam a gyerekeknek a pénzt, hogy vásároljanak amit szeretnének maguknak, mert az utóbbi időben észrevettem, hogy nem szerették, nem is használták azt amit én vettem, mondván, hogy más az ízlésük. De ilyenkor nem tudom úgy érezni az ajándékozás örömét, mintha én vettem volna, mégis így kell tennem.)

Az ünnepi asztalon ilyenkor valami különlegességet is tehetünk, de megint csak olyat, amit a „zsebünk és az erőnk” megenged. Az ünnep, akkor ünnep igazán, ha mindenki együtt van, ha van ideje elbeszélgetni szeretteivel, nem csak azokkal, akikkel ritkán találkozik, de gyermekeivel is. Ha együtt készítik az ünnepi ételt, ha együtt terítik meg az ünnepi asztalt, ha együtt teszik rendbe a finom ebéd, vagy vacsora elfogyasztásával a konyhát, s együtt beszélgetnek, játszanak a későbbi időben, akkor lesz igazán ünnep az ünnep. Így vigyázva van arra, hogy az Anya ne érezze magát robotnak, akinek készíteni, teríteni, etetni, itatni kell mindenkit, s estére majd összeesik a fáradtságtól.

Ez is a szeretetnek egy gyakorlása, - nem csak ünnepkor – hanem máskor is, hogy együtt végezzük a munkát – ki – ki az ő feladatát, s így együtt lehet eltölteni a hátralevő időt. Az együttes élmény erősíti, mélyebbé teszi a családi összetartozás érzését. Ne a külsőségnek éljünk, - nem kell különösebb dolgot úgy átélni, hogy „mit látnak a vendégek”,hanem legyünk természetesek és egyszerűek.
 
S még egy kérdés: Felfigyeltek-e, hogy Jézus Krisztus földre-jövetelét nem a nagy vallási vezetők várták és hirdették, hanem az egyszerű pásztorok, a napkeleti bölcsek. Gondolunk-e ma arra, hogy most Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelére készüljünk, s várjuk? Hiszen minden jel: a természetben, a politikában, az egyházi életekben, az emberek egymással való viszonyában, mind azt mutatja, hogy Jézus Krisztus hamarosan eljön !! Hiszem, s kérlek készülj!!

Szívből kívánom Mindenkinek, hogy töltsék el boldogan a Szeretet ünnepét családi körükben. Csak megismétlése az év minden napján gyakorolt szeretetnek. A fiatalok ezt látva, tudják majd hasonlóan tovább adni gyermekeiknek az igazi szeretet gyakorlati példáját. Minden gyermeknek, fiatalnak ezt otthon kellene megtanulni. Olvassák a Szeretet mint gyógyító erő c. könyvemben többször el a „Kiegyensúlyozott, boldog családi élet”. c. fejezetet. S Hiszem, hogy aki ezeket a tanácsokat komolyan veszi: a jó Isten segítségével sokat fog tenni megvalósításukért, ezzel elősegítve jelenlegi, s gyermeki majdani családja boldogságáért. De ha elolvassák az „Egészség minden napra c. könyvem december havi témáit, ott is találnak sok tanácsot a szeretet gyakorlásával kapcsolatban.

Sok szeretettel:
Feketéné Bokor Katalin
www.bokorkatalin.hu
06-25-272-893.