Mi jut eszébe, ha ezt a szót hallja: időzavar?
Saját életének hétköznapjai? A folytonos rohanás? A szakadatlan igyekezet, hogy behozza egyre gyarapodó lemaradásait?
Hogy végre egyszer kipipálhassa a maga előtt görgetett feladattömeget? Sokan vágynak erre egy életen át.
Életünk során sok kis pipát tehetünk, a végső nagy pipával azonban azt nyilváníthatjuk ki, hogy befejeztük, elvégeztük azt, amiért jöttünk. Ez kegyelmi állapot, hiszen sokan dolgavégezetlenül, elégedetlenül, az élettel szemben követelődzve, abba görcsösen kapaszkodva, csalódottan távoznak.
Ha tartalmas az életünk, az lelki és szellemi fejlődésünket szolgálja. Minden nehézség, melyet legyőzünk 1-1 lépcsőfok utunkon előre. Ezeket nem érdemes átugorni. A félénkek ezt teszik, ám fontos tudni, hogy a kerülőút nem ugyanoda vezet, hanem egészen máshová. Lehet, hogy az így választott ösvény látszatra kellemesebb, de minőségileg teljesen más. Sokszor ez a különbség a kiindulópontból nem látszik, csak visszatekintve derül ki.
Tömör, bölcs és kifejező a magyar nyelv: IDŐZAVAR - a tér és idő szűk dimenziójába szorítva hogyne zavarna bennünket az idő, amit ráadásul életünk végefelé közeledve egyre gyorsulni érzünk. Az idő "szűk keresztmetszet", amiből kevés van, ami fogy - emiatt korunk rohanó világában egyre nagyobb érték.
Családunknak, barátainknak szeretnénk lehetőségeinkhez mérten a legszebbet, legértékesebbet adni, így is kimutatva feléjük szeretetünket. Mi lehet az egyik legnagyobb ajándék? Valamilyen árucikk, drága műszaki eszköz, könyv vagy CD? Ezek közül egyik sem: egyik legdrágább kincsünk az időnk, figyelmünk, törődésünk! Valamilyen közösen megélt öröm, különleges esemény, élményteli közös program. Szakítunk erre időt? Ezeket az élményeket senki sem veheti el tőlünk, jobban összekötik az embereket mint a drága ajándékok.
A természetben tett túra mentálisan és érzelmileg is pozitív hatású. A családdal egész héten csak "köszönő viszonyban" levő szülők végre együtt lehetnek a gyerekekkel, akiknek biztos, hogy csak jobb lesz ez, az állandó tévézés, számítógépezés helyett. A téli tájban való gyönyörködés felér egy meditációval. Az immunrendszer jelentősen erősödik, hiszen az életöröm igazi átélése valósul meg ilyenkor.
Az alkalom magával hozza, hogy megbeszéljük egymással akár közösen, akár egyénenként a bennünket nyomasztó gondokat, kisebb, nagyobb problémákat. Ilyenkor nem hat ránk a kollektív agymosás (média), a rengeteg lehangoló híradás, szerencsétlenség és a létbizonytalanság állandó belénk sulykolása.
Merjünk elszakadni a mindennapok rutinjaitól, a hétvégeket fordítsuk tényleges pihenésre, ne újabb mellékfoglalkozások gyakorlására, amelyek anyagi eredményét úgyis újabb felesleges dolog megszerzésére fogjuk használni. Iktassunk programunkba bennünket érdeklő színházi előadásokat, múzeumi programokat, vagy egyéb kulturális rendezvényeket, amelyekből rendkívül széles a kínálat.
Látogassuk meg barátainkat, keressünk tartalmas emberi kapcsolatokat!
Lelki szinten is erősítsük magunkat, legyünk edzettek a szélsőséges érzelmi események feldolgozására, megemésztésére.
Tanuljuk meg, hogy élethelyzeteinket ne szélsőséges érzelmi reakciókkal válaszoljuk meg, hanem ezek feldolgozásával, kivezetésével és elengedésével. Minél kevésbé lehet bennünket kihozni a béketűrésből, annál jobb lesz az emésztő-, és az immunrendszerünk.
Nagy Péter
egészségügyi tanácsadó
http://tanacsok.atw.hu